Vasárnapi Ujság
1855. october 21-kén (42. szám)
A nagy világ népei. – Népismei tanulmányok.
IV. Dsapanok.*)
Ázsia keleti partjaival szemközt fekvő szigetcsoportot igen-igen régóta egy nevezetes nép lakja, melly bár igen szigoru elszigeteltségben, minden idegenektőli elzárkozottságban évszázadokon át élt, – egy sajátlagos, az európai népek miveltségétől felette eltérő, de magában annál érdekesb önmiveltségre tett szert, – s melly a mongol fajhoz tartozván ennek legjelesb nemzeteinek egyike.
Az első tengerészek, kik a delejtő használatának elterjedése után, Afrika csucsát körülvitorlázván a távol indiai és csin tengerre elsők hatoltak, már számos mesés dolgot jegyeztek fel naplóikban, mellyet a csinek után Schi–pan–kue vagyis kelet országának neveztek, – s mellyek, míg a nyugat s kelet népei a Feketetenger partjain óriási háborut viselnek, – az eszélyes amerikaiak kereskedési szerződéseket kötni, vele barátságos viszonyba lépni igyekeztek.
Ez országról Perry amerikai hajósvezér látogatásakor a hirlapok olly sokat beszéltek, hogy meg vagyunk győződve miszerint szives olvasóink örömmel fognak vele közelebb megismerkedni.
Dsapan vagy Schipan, ugy mond Berghaus*) mellyen e nép neveztetik csin eredetü szó, –a dsapaniak országukat Niefonnak nevezik, melly néven az europaiak csak a szigetek legnagyobbikát ismerik.
Dsapan fővezér.
A dsapani általán a mongol faj jellegével bir, szemei rézsut s mélyen feküsznek, arczszine fakó, orra vastag, szakála ritka, s arczkifejezése főleg idősbeknél, a durvaság rideg. Termete középnagyságu, de lábai nem épen kicsinyek. – Habár közöttük szépségek is nem ritkán találtatnak, testi tulajdonságainál sokkal jelesbek erkölcsi sajátságei, – mellyért még eddig minden utasoktól dicséretekkel tetéztetett.
Minden tettének rugója a becsület, erényei s vétkei e forrásból erednek. – Nyilt és becsületes, hiv barát, pazarlásig bőkezü, szolgálatkészsége s udvariassága daczára bátor és nagylelkü, nyereségvágytól ment s ezért a kereskedéstől idegen. – Alig lesz ország, hol az alsó nép olly általánosan szegény földi javakban mint Dsapanban, hol a gazdagság vesztése a volt birtokos tiszteletének nem árt, ki szegényedett állapotban ép olly nagy becsületben részesül, mint midőn jólétnek, gazdagságnak örvendett.
A házas élet és barátság kötelékeit sérthetlennek tartja s rokonért barátért bármit is kész elkövetni vagy türni, – a legborzasztóbb kin sem képes a bünöst társainak kivallására birni. – Ki veszekedő, mindenkit gyaláz s haszontalanságokról folyton fecseg, nagy becsban nem áll, –s ki ép szerencse játékot üz közmegvetésnek tárgya. – Jellemének árnyoldala bizalmatlanság, dacz, bosszuvágy és ledérség. De ha botlott is, nem nehéz őt az erény utjára tériteni, mert az igazságot, ha nem is kellemes, szivesen hallja olly annyira, hogy a gazdagok bizonyos egyéneket tartanak udvarukban, kik őket figyelemmel kisérik s tévedéseikért megfedvén, hibáik orvoslására tanitják. – Panasz ajkaikról ritkán sól s a legiszonyubb kinokat csodálatos kitartással birják elviselni. – Az apa fiára mondja ki halálos itéletét a nélkül, hogy az arcz legkissebb vonása árulná el indulatjának zajgását. – Milly hű barát, olly veszélyes ellenség, ki míg a bosszu órája meg nem érkezett, nyájassággal beszél ellenével, szivességgel tetézi, de ha alkalom nyilik, évekig rejtett boszuja óriási kitörésekre ragadja.
Nemzetiségére büszke s a külföldieket megveti, mert rájuk épen nem szorul. –Az életet, ha kell, mibe sem veszi s életét bármi csekélyért is koczkáztatni képes. – Büszkeség s a szilajsággal határos bátorság minden rendü és rangu dsapani tulajdona, ki nem várja be s nem engedi meg, hogy bitó hajtsa végre rajta a halálos ítéletet. –Halálra itéltetvén, tort rendez s vig lakoma közepén, hasát felmetszi s látnoki nyugalommal leheli ki szellemét.
Vig, élénk eszük s udvarias társalgási modoruk kedves társalgókká képesitik, –de társaságoknál és lakomáknál mit sem is kedvelnek inkább, hol minden a legnagyobb fényüzéssel jár ugyan, de a mellyeknél a mérsékelt szük határát soha át nem lépik.
A ruházat szabásra nézve szegény s gazdag, férj s nőnél hasonló, –s több egymásra felöltött zekéből áll, melly szegényeknél pamut, gazdagoknál selyemszövetből készül. – A felöltöre elül s hátul tarka selyemmel a családi czimer van kivarva. – Az egész öltönyt testhez gazdag öv szoritja, – a magas ranguaknál ezen felül vállról bojtos szalag folyik le, –melly a bók és rang nagyságának mérésére szolgál; – a szalag bojtjának bokoláskor földig kell érnie, mennél hosszabb a vállszalag annál kisebb a bók, annál nagyobb a rang. – Rendszerint a hajadon fővel járnak, de hogy a nap sugárai ellen némileg védve legyenek, legyezőkkel élnek, mit boldog boldogtalan, szép és rut, nő és férfi, katona, pap egyforma ügyességgel kezel, –a frisitők legyezőről falatoztatnak, az oskolamester legyezővel tartja féken növendékét, a koldus kalap helyett legyezőjét nyujtja; szóval dsapani és legyező két elválhatlan lény.
Habár Dsapanban is a kizárás rendszere uralkodik, –a dsapaniak idegenek irányában koránsem olly pöffeszkedettek mint szomszédjaik a csinek, kik magukat a legjelesb népnek tartják széles e világon s csak megvetéssel nézik a „veres haju pogányokat” melly közös czimmel a nyugatiak tiszteltetnek; sőt szivesen tanulnak, ha valami tanulásra érdemest találnak. – tudósaik, főleg a csillagászok és orvosok hollandi könyveket tanulmányoznak s az ujabb felfedezéseket szivesen üdvözlik. –Mennyire átalános a miveltség s mennyire haladt a közértelmiség, elég felemliteni, hogy alig van ember, ki irástudó nem volna s ki honi törvényeit nem ismerné. –Történet és földleirás kedvencz tanulmányaik s a birodalmukról készült térképek, mappák bármilly europai művel versenyezhetnek. – Fellengző képzelő erejük, költőivé teszi kedélyüket, –s főleg szinműveik nagyszerűek s mindenkor erkölcsi irányuak. – Festészetük szinezett rajzolásnál nem egyéb, árnyalatot, távolt nem ismer. – Az oktatás a papság kezében van, – oskoláik olly népesek, hogy sokban négy ezer diák is tanul.
Katonaélet náluk nagy becsben áll s a nép katona szellemben neveltetik, –bár elszigeteltsége s ügyes politikája háboruktól menten és békében tartja birodalmukat. Fegyvereiket különösen karjaikat nagyra becsülik. –A lőfegyver használatát az europaiaktól tanulták, de jelentőségét csakhamar méltánylák.
Az ország krónikáját királyi vérből származó herczegek kettős példányban irják, –de ezek csak bizonyos számu évek eltelte után kerülnek sajtó alá.
A kézmüveket a csinektől tanulák, de ezeket tökélyre felülmulák; a dsapani pamut és selyem szövetek finomsága, a porczellán könnyüsége, a kard- és tőr-vasak hajlékonysággal párosult keménysége minden kivánalmat kielégit. –A földmivelés itt áll talán legmagasb fokán, s daczára a föld sziklás természetének, minden darab televényen a legdusabb növényzet diszlik. Főtermény a rizs, de thea, dohány s olajvetemények is bőven találtatnak. A dsapani ló kicsi de zömök, fürge s bármilly lóval is kitartásban versenyez. – A bányászat felette virágzó, arany, ezüst, higany de főleg réz nagy mennyiségben nyeretik.
Földrengések gyakoriak lévén, két emeletnél magasb házakat épiteni tilos, –ezek is rendesen fából épittetnek s belsejükben lehető disz és kényelem található. – A fütés a padlózat alatt történik; – mi felette czélszerü. – Nincs ház, melly kéj- vagy legalább virágkertecske nélkül szükölködnék, mert a virágok a dsapaniak különös pártolásában részesülnek.
A falvak egyetlen hosszu utczából állanak, mellyek itt-ott olly hosszuak, hogy egyik falu vége a másikhoz ér. – az országutak legjobb karban tartatnak, s számos állomás, kut, vendéglő az utazó kényelmére szolgál, ki utját majd lóháton, majd emberek vagy öszvérek által hordott kólyákban folytatja. –Az utakon folytonos tolongás uralkodik, minden rendü utasokon kivül, az országnagyok ezerekre menő kisérőikhez, koldusok, zarándokok, zenészek egész serege csatlakozik. – Vendéglők, kurta korcsmák, theaházak s fürdőkben ledér nőszemélyek nagy mennyiségben találhatók, –kik itt foglalkozásukat olly szemtelenséggel üzik mint sehol e világon, –s ez a dsapani élet egyik fő árnyoldala.
Az első europai tengerészek, kik az indiai és csin tengerekbe hajóztak, Dsapánnal élénk kereskedést üztek, főleg a portugalliak, kik azonban roppant kincseket gyüjtvén s a keresztény hitet terjesztvén csakhamar olly fuvalkodottakká váltak, hogy a dsapani kormány őkt s velük minden idegent 1637. évben Dsapanból kizárván, saját alattvalóinak is, szinte a külföldrei utazást megtiltá. – A hollandiak, csinek és koreanok kivételesen engedélyt nyertek s nekik ugy mint legujabb időben az éjszakamerikaiaknak nehány kikötőben a kereskedés megengedtetett.
A dsapaniak ősvallása, melly a később behozott buddhavallással sok tekintetben összefort, a lelkek–utjának kami-no-míg neveztetik. – A jó lélek – Isten a nap é shold gyermeke s a dsapani birodalom alapitója s a mostani fejedelmi család ősapja, melly soha ki nem hal, mert ha az utolsó császár magtalan volna égből nyerne gyermeket. – A dsapani vallás a lélek halhatlanságát tanitja, – a jók, a föld gyökéhez a paradicsomba jönnek s minden boldogságban részesülnek, a gonoszok Ne no-kuni setét örvényébe taszitatnak örök időre. – A kámik tiszteletére paloták, még pedig a kicsinyek életfából, nagyok cziprusfából épittetnek, a palota vagy templom közepén az istenség jelképe gyanánt életfából készült s papirszeletekkel diszitett pálcza van felállitva. Köröskörül cserepekben virágok illatoznak, – tiszteletére két papír lámpa világit s egy csészében thea párolog. –Itt végzi a dsapani reggeli s esti imáját. – Ebből láthatni, hogy bár pogányok, vallásuk szelíd s távol van babonaság- és egyéb lelki rosztól. – Az elhunyt jeles fejedelmek emléke megünnepeltetik, melly alkalommal virág, thea és rizborral áldoznak az illető fejedelem védszentjének, kiknek kápolnáikban tükörnek, mint a tisztaság jelképének, nem szabad hiányoznia.
A vallás főtemploma Uhi városa mellett van, a főtemplom szomszédságában két kisebb templom van épitve, mellyet ismét huszonnégy kápolna körit. – Egy más főtemplomban az uralkodó császár –dácz-i felavatásakor egy bambusnáddal megméretik, melly nád halála után az uhi templomba vitetik. – E templomban egy szalmakalap, köpeny és ásó mint a földmivelés jelvénye őriztetik, –melly foglalkozás a katonáskodás után első helyen áll.
A dsapani nép nyolcz rendre oszlik: damjos vagy uralkodó fejedelmek, nemesek, papok, kereskedők, közkatonák, parasztok, kézmüvesek és hajósok, végre rabok.
A dsapani kormányalak hübéri kényuraság. – A főhatalom a császárt illeti, ki magát az Istentől származtatván, ég fiának czímeztetik. – Nevét kiejteni tilos, a nép daczi sama – palota urának nevezi.
A dajri lakhelye Mijako, hajdani hatalma azonban sokat vesztett, – ugy hogy ma már csak az egyházi ügyekre bir némi befolyással, a valódi fejedelem a katonaság fővezére, ki Jedóban lakik s magát kubó–samának vagy főtábornoknak czimezteti, – s kinek rajzát mai képünk ábrázolja.
Hajdan a hány megye, annyi volt a fejedelem, de ezek most mind a főhatalomnak hódolnak s csak ennek nevében uralkodnak.
A dáczi tartása a mijáko körüli jószágokból kerül, s a mennyiben pótlás szükségeltetik, ezt a katona-császár pénztárából fizeti. – Fél Dsapan államjószág és a bányák jövedelme kizárólag a fejedelmeket illeti. –A herczegek és főurak tartják a katonaságot, melly 300,000 gyalog és 38,000 lovasból áll. – A kubó sáma saját erszényéből 100,000 gyalog és 20,000 lovast tart; ez utolsók nehéz fegyverzetü vértesek. Dsapán folytonos békességében élvén, katonaságának nagy hasznát nem veszi, s legfeljebb a belbátorság fentartására szolgál.
A rendészet (policzia) mindenirányban jótékonyan hat, – az adók házakra vetett telek- s a kéjhölgyekre vetet jövedelmi adózásból állanak. – A törvénykezés régi szokásos jogon s fejedelmi rendelvényeken alapul; –s leginkább választott birák által gyakoroltatik. –Ha nincs törvény, akkor a józan észre hivatkoznak. –A halálbüntetés keresztrefeszités vagy nyakazás által hajtatik végre, csak katonák, nemesek és főurak birnak azon kiváltsággal, hogy hasukat felmetszvén, maguk hajtják végre magukon a halálos ítéletet.
Dr. Hegedüs.
*) Dsapan, nem pedig mint portugall irásmód és német kiejtéssel hangzik Japan.
