A japáni követség Európában.

Vasárnapi Ujság

Pest, július 13-án 1862. 28-ik szám.

A japáni követség Európában.

Mint olvasóink tudják, több hét óta egy, 36 tagból álló japáni követség tartózkodik Európában, mely több tekintetben képes volt maga iránt érdeket kelteni, ugy, hogy hosszabb ideig hirlapiró és közönség egyaránt róla beszélt, s még jelenleg is nem egy adoma van róla forgalomban. Ide mellékelt képünk e követség három főszemélyét ábrázolja. A követség élén Tekenho-Utsi-Simodsuti-no-Kami ő excja, a pénz- és külügyek kormányzója, egy 53 éves férfiú áll, oldalán két miniszterrel, kiknek egyike, Mazdaira-lvami-no-Kanii, szintén a külügyi minisztériumban van alkalmazva s egyúttal Kanagava polgári és katonai kormányzója, egyike a gazdag ország legdazdagabb nemeseinek, egy alig 34 éves férfiú. A másik neve : Kiogock-Notono Kami. Még egy nevezetes személy van velők : Chibata-Sadataro, 40 éves férfiú, ugyanazon departement eleő hivatalnoka a rendőrségi ellenőr, ki ugyan nem meghatalmazott követ, de ennél még nagyobb. Neki nem szabad szólnia, de hallgatása rettenetes; feladata nem az alkudozás, hanem a felvigyázat, a szemmeltartás. „Árnyék"-nak nevezik; ő lépésről lépésre követi Tekenho-t, szó nélkül, kérlelhetlenül. Midőn egyszer Thouvenel, franczia külügyminiszter a követet szállásán meglátogatta, ez vonakodott vele beszédbe eredni, mivel az „árnyék" egy pillanatra épen távol volt; s csak midőn ez, t. i. Chiabata-Sadataro belépett s az ajtónál helyet foglalt, kezdődött meg köztük az alkudozás. A követségi kiséret a pénz- és külügyi minisztériumok hivatalnokaiból, szermesterekből (Ceremonienmeister) s négy tolmácsból áll. A 36 férfiú közt csupán öt nőtelen van, a többi a házasélet paradicsomát élvezi. Szóljunk még valamit azon országról, melyet e követség képvisel. Japánban az egyházi és világi hatalom teljesen el vannak választva egymástól.

A japáni követség Európában.

Legfőbb papjok, ki mikado vagy daíri-nak neveztetik, a legátalánosb tisztelet tárgya. Ő, „a nap fia," minden fóldi foglalkozástól, még a nép tekintetétől is távol áll; csupán évenkint egyszer lépdel végig a legszentebb templom üvegtetőzetén, mezítláb, s megengedi, hogy imádják — papucsait. Hogy mi történik palotájában, senkisem tudja. Profanus emberek profanus következtetéseket vonnak abból, hogy évenkint a legszebb 9 szűz vitetik hozzá. A császár egyedül és korlátlanul uralkodik. Czime béke idején: taigun, vagyis az igazság ura, háborúban pedig : siogun, azaz : harezok ura. Az ország fővárosában, Yeddoban lakik, melynek népessége 21/, millióra rug, s házsorai három, egy központú kört képeznek. A közép kört a császári vár foglalja el, mig a másodikban a nemesség, s a harmadikban a köznép lakik. A lakosság tiz osztályra szakad, melyek fövegeik által vannak egymástól megkülönböztetve. Az első osztálynál a kalap —mely lapos s közepén csucsos, mint egy chinai háztető— kivül fehér, belől arany; a másodiknál belől ezüst; a harmadiknál fekete és arany, a negyediknél fekete és ezüst; az ötödiknél a fekete kalap vörös kelmével van bóllelve, arany himzéssel, a hatodiknál ugyanilyen a kalap, csakhogy ezüsthimzéssel; a hetediknél egyszerű vörös, a nyolczadiknál a fekete béllés aranynyal van himezve, a kilenczediknél ezüstpaszomány s végre a tizedik osztálynál sima fekete béllés a kalapok ismertető jele. — A többi ruházatot illetőleg csak a kelme finomsága különbözteti meg az előkelőbbeket az alábbvalóktól. Mindenki szövött inget visel, mely a mellen egymásra hajtódik; továbbá egy földig érő öltönyt s szélesen felhasitott lábravalót, mely csípőben össze van kötve; s végül egy bő ujjast, melyre a czimer vagy himezve, vagy nyomva van. Lyukat és gombot egyet sem látni az egész öltözeten. Az övben kardot (a négy első osztály előkelőbbjei kettőt), egy legyezőt, egy pipát selyemtokban, dohányzacskót, Íróeszközt, egy pár füzet papiros-zsebkendőt (melyek törülő- és asztalkendőkül is használtatnak) s a rizsevéshez kanalat hordoznak. Lábbelijök ugy van készitve, hogy a hüvelyk a többi újtól elkülönzötten áll.

Kedvencz italuk az ánizspálinka (finom köményliqueur), legkedvesb ételök a nyers hal, mely előbb a szálkáktól megtisztittatik. Midőn Parisban valaki csodálkozva kérdezte : „Hogy lehet a nyers halat megenni ?" a követségi személyzet egyik tagja azt felelte : „Hát ti nem eszitek meg az osztrigát?"A japániak átalában józanul és mértékletesen élnek, azonban a gyönyörök élvezésében nem ismernek határt. Gazdag technikai ismeretekkel birva, ők a világ legügyesebb s legszorgalmasb munkásai. Japánban a földi mivelés igen magas fokon áll, s hogy mily nagy súlyt fektet arra a kormány, tanúsítja azon törvény is, mely szerint bármely föld, ha egy évig nem miveltetik, az államra száll. A követség több tagja folyékonyan beszél angolul, s az ezen nyelven irt könyvekből megismerkedtek az európai állapotok és szokásokkal. Japán népessége mintegy 36 millió főre rug.

Borzasztó tűzvész

Vasárnapi Ujság


1859. majus 22. (21. szám.)

TÁRHÁZ.

+ (Borzasztó tűzvész.) Jeddóban (Japán fővárosa) 50,000 ház égett le. A tűz két nap és két éjjel dühöngött. Miután a tűz épen azon negyedben pusztitott, hol a legszebb raktárak és a fényüzési czikkek rakgyárai voltak, a kár mérhetlensége elképzelhető. — Japánban epemirigy pusztit, melly csupán Jeddóban egy hét alatt 150,000 embert ragadott el.

Japán gőzhajó

Vasárnapi Ujság


1859. aprilis 17. (16. szám.)

TÁRHÁZ.

Ipar, gazdaság, kereskedés.

# (Japán gőzhajó.) A japánok, a chinaihoz hasonló s szomszédos ország lakosai, a chinaiakkal ellenkezőleg, az európai polgárisodás elől nem zárkóznak el, hanem azt tárt karokkal fogadják. Készitettek már vasutat, távirót; legközelebb pedig, azaz febr. 11-én Macao öblében egy japán gőzös, a „Niphon” vetett horgonyt, melly Jápánban a hakodadi hajóműhelyben épült, gépe amerikai mű. A hajón mind japánok ültek, az uj japán császár egy fiatal rokona kiséretében, csupán a gépész volt amerikai. Ez esemény igen jelentékeny pont, Kelet-Ázsia polgárisodásának történetébe.

Képek Japánból

Vasárnapi Ujság

1859. aprilis 3. (14. szám.)

Képek Japánból.

(Jeddo főváros.)

Japán a legutóbbi időkig ismeretlen volt az európaiak előtt, még a hollandok is, a nekik nyitott kikötőkből legfölebb egy mérföldnyire hatottak befelé a partokon. Legujabban azonban lord Elgin a fővárosban Jeddoban fölkereste a császárt s ott kereskedelmi szerződést eszközölt ki, mellynélfogva az európaiaknak Jeddóban még a lakás is meg van engedve.


Képek Japánból: Jeddo.

Jeddo Japánország Musasi tartományában fekszik, kiterjedése 20 angol mérföld s 1 1/2–2 millió lakossal bir. A világ legszebb városai közé tartozik, páratlan kiességü vidékével (lásd a rajzot); széles, világos utczái legtöbbnyire derékszögben metszik egymást. A vár a város közepén, egy halmon fekszik. Sánczok, árkok veszik körül s 12 angol mérföldnél nagyobb kiterjedéssel bir. Három, fal által elválasztott részből áll. Az elsőben a császár férfirokonai, a másodikban az ország hübéres fejedelmei, kik minden évben hat hónapot Jeddoban tartoznak tölteni, a harmadik, vagyis legbelsőbb osztályban maga a császár lakik, kit előbb Kubo, most pedig Tycoon néven neveznek. A fejdelmek és nemesek palotái igen terjedelmesek s néhol 120 láb szélességü utczákat is képeznek, mellyek a legjobb karban tartatnak fenn. A birtokosok magánlakát fákkal, virágokkal beültetett udvar veszi körül, mellynek négy oldalát a szolgaszemélyzet laka, az istállók s egyéb gazdasági épületek képezik. Az udvarba vezető kapu igen csinos tömöralaku fafaragvány, bevonva a legfinomabb fénymázzal.

Jeddo vidéke lakóinak házait mindenütt nyirott eleven sövény és karózat köriti. A ház, mint lakói is, tiszta. Minden falunak van fürdőháza, hol férfi, nő, vegyest fürdik. – A mező igen jó állapotnak örvend. Mindenütt van theaház, mint Európában kávéház, hol fiatal szép leányok szolgálnak fel, kik szép szemöldeik és fehér foguk által tünnek ki. Japánban az is egy megkülönböztető jel, hogy az asszonyok szemöldeiket leborotválják s fogaikat feketére festik; ellenben a leányok szép fehér fogakkal s szemölddel birnak.

Japánország majdnem teljesen ellentéte Chinának; itt minden a régiben tesped, ott ellenben a haladás ösvénye tünik elé. A széles utczák középen kikövezvék; az ablakokat csinos szövetü gyékényfüggönyök takarják, gyékény teriti be a padozatot is. Minden házhoz kis kert is tartozik. A tisztaság a japánok főjellemvonása. A japán igen tudvágyó s kész a jobb ujjal azonnal fölcserélni a roszabb régit. Nangasaki-ban már gépeket kovácsolnak vasutak s gőzkocsik számára.

Bennszülött gépészek s kapitányok vezetik a japán hadihajókat, mellyek közt már két gőzös is van. A villanytávirót, mellynek készitését az amerikaiaktól tanulták, már kezelni képesek; készitnek légmérőt, hőmérőt, szögmérőt stb. Táv- és górcsöveik igen jók és olcsók. Az üveget nemrégtől ismerik, sőt az ablakokr maig is ritkán használják; mindazáltal már van egy olly jeles hutájuk, melly az európainak semmiben sem igen engedő készitményt állit elő. Az ország belsejében egy rövid vasutat is készitettek.

A japánok közől sok beszél hollandul, nehány angolul is. Átalán igen tanulékonyak s ha fölveszszük, hogy csak három év óta állnak még közlekedésben az idegenekkel, ugy előrehaladásukat lehetlen nem csudálni.

A japán kétségkivül legelevenebb néptörzs a mongolfaj közt, s ha kormánya az idegenekkel sokoldalulag megindult közlekedését nem akadályozza, akkor a vasutak, gőzhajók, távirók stb. tényezői a haladásnak, csakhamar meghonosulnak e nagykiterjedésü országban, a keresztyénség is hóditó utat tör oda magának, ha az angolok s amerikaiak eszélyesen járnak el; mert itt a fegyver és erőszak nagyobb ellenállásra találna, mint a lomha chinai meghonosulhat, igen tekintélyes állást foglaland el.

Nehány szó Japánról

Vasárnapi Ujság

1858. december 12. (50. szám.)

Nehány szó Japánról.

China és a közelében fekvő Japánország, megnyilt az európai kereskedés előtt. E tény nemcsak a kereskedés, de még az emberi mivelődés történetében is nevezetes pontot képez. Az európai mivelődésnek s polgárisodásnak ut tárult e két, eddig elzárkozott országba s viszont az ott honos miveltség jótéteményei kiáradhatnak mi reánk is; mert bár e két ország a szellemi téren tetemesen hátrább áll az európaiaknál; de anyagilag, az ipar sok ágában tultesznek azokon.


Japáni kép: Simodai nő és leánya.

E két ország közől Japán még Chinánál is ismeretlenebb előttünk; érdekes lesz azért onnét néha egy-egy töredék-képet felmutatni.

Hokotade város Japánban egy 3000 láb magas hegy lábánál fekszik. Simoda hasonlag egy hegy tövénél terül el. Mindkettő kikötő város s igen látogatják az amerikai kereskedők. Mindkettő hasonlit egy európai terjedelmes faluhoz. Kikötőjétől nagy fakapun át juthatni a városba, hol legelőször is az ebek nagy száma tünik fel az európai szemének. Van számos kereskedőbolt és templom. Ez utolsók nagy fényben pompáznak, gazdag faragványokkal s aranyozással diszitve, bálványszobrokkal körülvéve.

Az utczák szabályosak, a házak mind fából épitvék s a legkülönczebb alakokat tüntetik föl. Az ablakokon olajjal beeresztett papirt láthatni; mert Japánban még nem ismerik az ablaküveget. Tűzeset vagy szélvihar alatt a város mindig ki van téve a megsemmisülés veszélyének. Feltünő az is, hogy a piaczon sem baromfit, sem husárust nem látni; miután Japánban az állatok közől egyedül a halat eszik, ezt aztán nagy mennyiségben kaphatni is, hasonlag a zöldséget és gyümölcsöt. Minden ház mögött van kert, mellyben szép gyümölcs, többek közt akkora körte terem, mint nálunk a nagy kerekrépa. Apró lovat s szintén apró szarvasmarhát is láthatni itt, ez utolsót azonban csak teherhordásra s szántásra használják; juhot, kecskét épen nem láthatni. A piaczon a gyümölcs-, zöldség- és halon kivül nagy mennyiségü mázos és porczelánáru van kirakva. Esekben itt nagy fényüzést láthatni és csakugyan a japáni porczelán, mázos edény és aczéláru legjobb és legolcsóbb az egész világon; nemcsak az európait, de a chinait is messze fölülmulja. Kitünő még az esőköpenyeg is, melly nem más, mint bambusból készült és növényolajjal beeresztett papir. E papir erős, mint a legjobb kartony. A faragványok is nagy keletben vannak; de ezek már nem olly művésziek; közönségesen szent helyeket, vagy jeleneteket az életből ábrázolnak, meglehetős ügyetlen kivitelben.

Nevezetes, hogy az európai arany s ezüst pénzt itt csak értékének egy harmadában veszik el; mert a császár ezeket beszedeti, japán pénzzé vereti s ebből fizetteti vissza annak egy harmadát, mit a kereskedő beadott.

A japániak testalkatra sokat hasonlitnak a chinaiakhoz, csakhogy alacsonyabbak s többnyire fitos vagy lapos orral birnak. Fejüket sem ugy nyirik, mint amazok. A japán csak fejebubját nyireti le, s haját hátul öszefonva, fölhajtja, hogy vele a kopasz részt befedje.

A hajadon nők szép fehérek, pirosak, magasak és termetük teljes, gyakran kövér. Az asszonyok feketére festik fogaikat, s kecseiket különféle mesterkéltség által eltorzitják. Öltözetük sokban hasonlit a chinai nőkéhez. Rajzunk egy simodai nőt és leányát mutatja. A férjnek, mihelyt alapos okot talál, hatalmában áll nejét azonnal haza küldeni, vagy házából kitiltani. És épen e miatt ott ritkábbak az elválások mint Európában; mert a nő előttünk ismeretlen és hihetlen ragaszkodással, előzékenységgel és nálunk példátlan hűséggel viseltetik férje iránt. Különös szokás, hogy az államhivatalnok, alárendeltje nejét akármikor magához veheti.

A Dairi vagy a japán uralkodó papfőnök

Vasárnapi Ujság

1857. május 31-én (22. szám)

A Dairi

vagy a japán uralkodó papfőnök.

Japánt a Kubónak nevezett világi főnök, korlátlan fejedelem (császár) személyében kormányozza, s Jeddó városában, Nifon szigetén lakik. De a császáron kivül még egy másik személyiség vonja magára a közfigyelmet, t. i. a Dairi, Japán papfőnöke, ki a külső formát tekintve, rangban a világi főnök fölött áll. A Dairit mint földi Istent tekintik; minden, mit megérint, szent; ő sohasem hal meg, hanem lelke időről időre megujul. A Dairi Kió vagy Miakó városában lakik, melly Jeddó után Japánnak legnagyobb városa s 500,000 lakosnál többet számlál. A Dairinak itt pompás palotája van; udvara 22,000 papból áll, kik ezen roppant város 4000 templomában szolgálatot tesznek. A szigoru illem következtében a Dairi a néptől el van különözve, s halálbüntetés alatt tiltva van nevét kimondani. Nem szabad neki a nép előtt magát mutatni, s csak udvari környezete és a világi császár legmagasb hivatalnokai mehetnek be hozzá. Egyszer egy évben mindazáltal megjelenik egy alul nyitva levő karzaton, hol csupán lábait láthatni, és ha ő roppant és jól megerősitett palotájának körén – hol ő azonkivül a Kubónak egy hivatalnokától őriztetik – fris léget akar szívni, az eltávozás bizonyos jel által mindenkinek tudtul adatik, még mielőtt a papok vállaikra emelnék, mert nem szabad a földet érintenie. A Dairi nemzetsége soha nem hal ki, mert családa vég nélküli; ha gyermekei nincsenek, az égből kap egyet, azaz, rendesen a legjelesebb családok egyikéből származott gyermek találtatik a fák alatt a palota körül. Három minisztere van, és kilenczszer kilencz nőt vehet; ruháit csak szeplőtlen szűzek készithetik, s eledele mindenkor uj edényben tétetik föl, melly az asztal elszedése után összetöretik. Az 1856-iki év julius 1-sőjén az eddigi Dairi megbetegedett; következő nap a beteg állapota veszélyesebb lett, s harmadik nap már bizonyos volt, hogy a halál soká nem késendik. Most a papok elszéledtek a templomokba, s hirdették a népnek, hogy a Dairi a mennynek hét nagy istenével összeköttetésbe lépett, és hogy ő ezen istenek elsőjének a Tea-Sio-Dai-Csin-nek kebelében lelkét meg fogja ujitni. Ezután elkezdődtek a könyörgések, mellyek bevégződése után kinyilatkoztatták a papok, hogy már most a Dairi palotájába szabadon mehetni, s a tisztelt papfőnököt megláthatni. A nép tömegesen rohant a palotába. A Dairi egy diszágyon feküdt, fejér köntösbe burkolva, s arcza átlátszó fátyollal volt beboritva, melly a bőrhöz szorosan oda feküdt. A papok tömjénnel füstöltek és fenhangon imádkoztak. Julius 5-én 6 órakor meghalt a Dairi. Kimulása után a főpap, hogy bizonyságot tegyen a halálról, fölemelte annak karját, és kinyilatkoztatta, hogy a Dairi lelke az istenekhez ment, de majd mindjárt visszajövend. A legmélyebb hallgatás állott be. 10 percz mulva a főpap egy nagy fehér fátyolt vetett a testre, de azonnal visszahuzta azt, és most a meghűlt hulla helyén egy az előbbihez hasonló életteljes és egészséges lény volt látható. Fölegyenesedvén leszállott az ágyról, s az oltár lépcsőin megállván, megáldotta a népet, melly örömrivalgásba tört ki. A papok a Dairi testének helyére ügyesen oda csusztatták annak fiát és örökösét. Ezen fogás, melly mindenkor ismételtetik, annál könnyebben kivihető, minthogy a diszágy szőnyegekkel bekeritett állványon foglal helyet, s a nép hite rendithetlen. Az elhunyt Dairi teste a papi egylet tagjai által éjszaka a templomba vitetett és ott megégettetett. A templom ajtai ezen működés alatt be vannak zárva. Ki illyenkor bemenni merészelne, mint templomgyalázó elevenen megégettetnék. Julius 7-én hagyta el palotáját az uj Dairi, s a papok kiséretében beburkolva egy 100 szürke lótól vont kocsin beutazta a várost. Mindenki arczra borult előtte, s mint Istent imádták. Minden munka megszűnt, minden fogoly szabadon bocsáttatott, s a bűnvádi eljárások félretétettek.

S. J.

Dsapanok

Vasárnapi Ujság

1855. october 21-kén (42. szám)

A nagy világ népei. – Népismei tanulmányok.

IV. Dsapanok.*)

Ázsia keleti partjaival szemközt fekvő szigetcsoportot igen-igen régóta egy nevezetes nép lakja, melly bár igen szigoru elszigeteltségben, minden idegenektőli elzárkozottságban évszázadokon át élt, – egy sajátlagos, az európai népek miveltségétől felette eltérő, de magában annál érdekesb önmiveltségre tett szert, – s melly a mongol fajhoz tartozván ennek legjelesb nemzeteinek egyike.

Az első tengerészek, kik a delejtő használatának elterjedése után, Afrika csucsát körülvitorlázván a távol indiai és csin tengerre elsők hatoltak, már számos mesés dolgot jegyeztek fel naplóikban, mellyet a csinek után Schi–pan–kue vagyis kelet országának neveztek, – s mellyek, míg a nyugat s kelet népei a Feketetenger partjain óriási háborut viselnek, – az eszélyes amerikaiak kereskedési szerződéseket kötni, vele barátságos viszonyba lépni igyekeztek.

Ez országról Perry amerikai hajósvezér látogatásakor a hirlapok olly sokat beszéltek, hogy meg vagyunk győződve miszerint szives olvasóink örömmel fognak vele közelebb megismerkedni.

Dsapan vagy Schipan, ugy mond Berghaus*) mellyen e nép neveztetik csin eredetü szó, –a dsapaniak országukat Niefonnak nevezik, melly néven az europaiak csak a szigetek legnagyobbikát ismerik.


Dsapan fővezér.

A dsapani általán a mongol faj jellegével bir, szemei rézsut s mélyen feküsznek, arczszine fakó, orra vastag, szakála ritka, s arczkifejezése főleg idősbeknél, a durvaság rideg. Termete középnagyságu, de lábai nem épen kicsinyek. – Habár közöttük szépségek is nem ritkán találtatnak, testi tulajdonságainál sokkal jelesbek erkölcsi sajátságei, – mellyért még eddig minden utasoktól dicséretekkel tetéztetett.

Minden tettének rugója a becsület, erényei s vétkei e forrásból erednek. – Nyilt és becsületes, hiv barát, pazarlásig bőkezü, szolgálatkészsége s udvariassága daczára bátor és nagylelkü, nyereségvágytól ment s ezért a kereskedéstől idegen. – Alig lesz ország, hol az alsó nép olly általánosan szegény földi javakban mint Dsapanban, hol a gazdagság vesztése a volt birtokos tiszteletének nem árt, ki szegényedett állapotban ép olly nagy becsületben részesül, mint midőn jólétnek, gazdagságnak örvendett.

A házas élet és barátság kötelékeit sérthetlennek tartja s rokonért barátért bármit is kész elkövetni vagy türni, – a legborzasztóbb kin sem képes a bünöst társainak kivallására birni. – Ki veszekedő, mindenkit gyaláz s haszontalanságokról folyton fecseg, nagy becsban nem áll, –s ki ép szerencse játékot üz közmegvetésnek tárgya. – Jellemének árnyoldala bizalmatlanság, dacz, bosszuvágy és ledérség. De ha botlott is, nem nehéz őt az erény utjára tériteni, mert az igazságot, ha nem is kellemes, szivesen hallja olly annyira, hogy a gazdagok bizonyos egyéneket tartanak udvarukban, kik őket figyelemmel kisérik s tévedéseikért megfedvén, hibáik orvoslására tanitják. – Panasz ajkaikról ritkán sól s a legiszonyubb kinokat csodálatos kitartással birják elviselni. – Az apa fiára mondja ki halálos itéletét a nélkül, hogy az arcz legkissebb vonása árulná el indulatjának zajgását. – Milly hű barát, olly veszélyes ellenség, ki míg a bosszu órája meg nem érkezett, nyájassággal beszél ellenével, szivességgel tetézi, de ha alkalom nyilik, évekig rejtett boszuja óriási kitörésekre ragadja.

Nemzetiségére büszke s a külföldieket megveti, mert rájuk épen nem szorul. –Az életet, ha kell, mibe sem veszi s életét bármi csekélyért is koczkáztatni képes. – Büszkeség s a szilajsággal határos bátorság minden rendü és rangu dsapani tulajdona, ki nem várja be s nem engedi meg, hogy bitó hajtsa végre rajta a halálos ítéletet. –Halálra itéltetvén, tort rendez s vig lakoma közepén, hasát felmetszi s látnoki nyugalommal leheli ki szellemét.

Vig, élénk eszük s udvarias társalgási modoruk kedves társalgókká képesitik, –de társaságoknál és lakomáknál mit sem is kedvelnek inkább, hol minden a legnagyobb fényüzéssel jár ugyan, de a mellyeknél a mérsékelt szük határát soha át nem lépik.

A ruházat szabásra nézve szegény s gazdag, férj s nőnél hasonló, –s több egymásra felöltött zekéből áll, melly szegényeknél pamut, gazdagoknál selyemszövetből készül. – A felöltöre elül s hátul tarka selyemmel a családi czimer van kivarva. – Az egész öltönyt testhez gazdag öv szoritja, – a magas ranguaknál ezen felül vállról bojtos szalag folyik le, –melly a bók és rang nagyságának mérésére szolgál; – a szalag bojtjának bokoláskor földig kell érnie, mennél hosszabb a vállszalag annál kisebb a bók, annál nagyobb a rang. – Rendszerint a hajadon fővel járnak, de hogy a nap sugárai ellen némileg védve legyenek, legyezőkkel élnek, mit boldog boldogtalan, szép és rut, nő és férfi, katona, pap egyforma ügyességgel kezel, –a frisitők legyezőről falatoztatnak, az oskolamester legyezővel tartja féken növendékét, a koldus kalap helyett legyezőjét nyujtja; szóval dsapani és legyező két elválhatlan lény.

Habár Dsapanban is a kizárás rendszere uralkodik, –a dsapaniak idegenek irányában koránsem olly pöffeszkedettek mint szomszédjaik a csinek, kik magukat a legjelesb népnek tartják széles e világon s csak megvetéssel nézik a „veres haju pogányokat” melly közös czimmel a nyugatiak tiszteltetnek; sőt szivesen tanulnak, ha valami tanulásra érdemest találnak. – tudósaik, főleg a csillagászok és orvosok hollandi könyveket tanulmányoznak s az ujabb felfedezéseket szivesen üdvözlik. –Mennyire átalános a miveltség s mennyire haladt a közértelmiség, elég felemliteni, hogy alig van ember, ki irástudó nem volna s ki honi törvényeit nem ismerné. –Történet és földleirás kedvencz tanulmányaik s a birodalmukról készült térképek, mappák bármilly europai művel versenyezhetnek. – Fellengző képzelő erejük, költőivé teszi kedélyüket, –s főleg szinműveik nagyszerűek s mindenkor erkölcsi irányuak. – Festészetük szinezett rajzolásnál nem egyéb, árnyalatot, távolt nem ismer. – Az oktatás a papság kezében van, – oskoláik olly népesek, hogy sokban négy ezer diák is tanul.

Katonaélet náluk nagy becsben áll s a nép katona szellemben neveltetik, –bár elszigeteltsége s ügyes politikája háboruktól menten és békében tartja birodalmukat. Fegyvereiket különösen karjaikat nagyra becsülik. –A lőfegyver használatát az europaiaktól tanulták, de jelentőségét csakhamar méltánylák.

Az ország krónikáját királyi vérből származó herczegek kettős példányban irják, –de ezek csak bizonyos számu évek eltelte után kerülnek sajtó alá.

A kézmüveket a csinektől tanulák, de ezeket tökélyre felülmulák; a dsapani pamut és selyem szövetek finomsága, a porczellán könnyüsége, a kard- és tőr-vasak hajlékonysággal párosult keménysége minden kivánalmat kielégit. –A földmivelés itt áll talán legmagasb fokán, s daczára a föld sziklás természetének, minden darab televényen a legdusabb növényzet diszlik. Főtermény a rizs, de thea, dohány s olajvetemények is bőven találtatnak. A dsapani ló kicsi de zömök, fürge s bármilly lóval is kitartásban versenyez. – A bányászat felette virágzó, arany, ezüst, higany de főleg réz nagy mennyiségben nyeretik.

Földrengések gyakoriak lévén, két emeletnél magasb házakat épiteni tilos, –ezek is rendesen fából épittetnek s belsejükben lehető disz és kényelem található. – A fütés a padlózat alatt történik; – mi felette czélszerü. – Nincs ház, melly kéj- vagy legalább virágkertecske nélkül szükölködnék, mert a virágok a dsapaniak különös pártolásában részesülnek.

A falvak egyetlen hosszu utczából állanak, mellyek itt-ott olly hosszuak, hogy egyik falu vége a másikhoz ér. – az országutak legjobb karban tartatnak, s számos állomás, kut, vendéglő az utazó kényelmére szolgál, ki utját majd lóháton, majd emberek vagy öszvérek által hordott kólyákban folytatja. –Az utakon folytonos tolongás uralkodik, minden rendü utasokon kivül, az országnagyok ezerekre menő kisérőikhez, koldusok, zarándokok, zenészek egész serege csatlakozik. – Vendéglők, kurta korcsmák, theaházak s fürdőkben ledér nőszemélyek nagy mennyiségben találhatók, –kik itt foglalkozásukat olly szemtelenséggel üzik mint sehol e világon, –s ez a dsapani élet egyik fő árnyoldala.

Az első europai tengerészek, kik az indiai és csin tengerekbe hajóztak, Dsapánnal élénk kereskedést üztek, főleg a portugalliak, kik azonban roppant kincseket gyüjtvén s a keresztény hitet terjesztvén csakhamar olly fuvalkodottakká váltak, hogy a dsapani kormány őkt s velük minden idegent 1637. évben Dsapanból kizárván, saját alattvalóinak is, szinte a külföldrei utazást megtiltá. – A hollandiak, csinek és koreanok kivételesen engedélyt nyertek s nekik ugy mint legujabb időben az éjszakamerikaiaknak nehány kikötőben a kereskedés megengedtetett.

A dsapaniak ősvallása, melly a később behozott buddhavallással sok tekintetben összefort, a lelkek–utjának kami-no-míg neveztetik. – A jó lélek – Isten a nap é shold gyermeke s a dsapani birodalom alapitója s a mostani fejedelmi család ősapja, melly soha ki nem hal, mert ha az utolsó császár magtalan volna égből nyerne gyermeket. – A dsapani vallás a lélek halhatlanságát tanitja, – a jók, a föld gyökéhez a paradicsomba jönnek s minden boldogságban részesülnek, a gonoszok Ne no-kuni setét örvényébe taszitatnak örök időre. – A kámik tiszteletére paloták, még pedig a kicsinyek életfából, nagyok cziprusfából épittetnek, a palota vagy templom közepén az istenség jelképe gyanánt életfából készült s papirszeletekkel diszitett pálcza van felállitva. Köröskörül cserepekben virágok illatoznak, – tiszteletére két papír lámpa világit s egy csészében thea párolog. –Itt végzi a dsapani reggeli s esti imáját. – Ebből láthatni, hogy bár pogányok, vallásuk szelíd s távol van babonaság- és egyéb lelki rosztól. – Az elhunyt jeles fejedelmek emléke megünnepeltetik, melly alkalommal virág, thea és rizborral áldoznak az illető fejedelem védszentjének, kiknek kápolnáikban tükörnek, mint a tisztaság jelképének, nem szabad hiányoznia.

A vallás főtemploma Uhi városa mellett van, a főtemplom szomszédságában két kisebb templom van épitve, mellyet ismét huszonnégy kápolna körit. – Egy más főtemplomban az uralkodó császár –dácz-i felavatásakor egy bambusnáddal megméretik, melly nád halála után az uhi templomba vitetik. – E templomban egy szalmakalap, köpeny és ásó mint a földmivelés jelvénye őriztetik, –melly foglalkozás a katonáskodás után első helyen áll.

A dsapani nép nyolcz rendre oszlik: damjos vagy uralkodó fejedelmek, nemesek, papok, kereskedők, közkatonák, parasztok, kézmüvesek és hajósok, végre rabok.

A dsapani kormányalak hübéri kényuraság. – A főhatalom a császárt illeti, ki magát az Istentől származtatván, ég fiának czímeztetik. – Nevét kiejteni tilos, a nép daczi sama – palota urának nevezi.

A dajri lakhelye Mijako, hajdani hatalma azonban sokat vesztett, – ugy hogy ma már csak az egyházi ügyekre bir némi befolyással, a valódi fejedelem a katonaság fővezére, ki Jedóban lakik s magát kubó–samának vagy főtábornoknak czimezteti, – s kinek rajzát mai képünk ábrázolja.

Hajdan a hány megye, annyi volt a fejedelem, de ezek most mind a főhatalomnak hódolnak s csak ennek nevében uralkodnak.

A dáczi tartása a mijáko körüli jószágokból kerül, s a mennyiben pótlás szükségeltetik, ezt a katona-császár pénztárából fizeti. – Fél Dsapan államjószág és a bányák jövedelme kizárólag a fejedelmeket illeti. –A herczegek és főurak tartják a katonaságot, melly 300,000 gyalog és 38,000 lovasból áll. – A kubó sáma saját erszényéből 100,000 gyalog és 20,000 lovast tart; ez utolsók nehéz fegyverzetü vértesek. Dsapán folytonos békességében élvén, katonaságának nagy hasznát nem veszi, s legfeljebb a belbátorság fentartására szolgál.

A rendészet (policzia) mindenirányban jótékonyan hat, – az adók házakra vetett telek- s a kéjhölgyekre vetet jövedelmi adózásból állanak. – A törvénykezés régi szokásos jogon s fejedelmi rendelvényeken alapul; –s leginkább választott birák által gyakoroltatik. –Ha nincs törvény, akkor a józan észre hivatkoznak. –A halálbüntetés keresztrefeszités vagy nyakazás által hajtatik végre, csak katonák, nemesek és főurak birnak azon kiváltsággal, hogy hasukat felmetszvén, maguk hajtják végre magukon a halálos ítéletet.

Dr. Hegedüs.

*) Dsapan, nem pedig mint portugall irásmód és német kiejtéssel hangzik Japan.